Candy – Kritika
A Las Tontas No Van Al Cielo c. telenovella már a premierje előtt nagy hírverést tudhatott magának. Rosy Ocampo producer régóta szeretné bizonyítani produceri rátermettségét, és elhitetni velünk hogy érti a dolgát. De valahogy nem jön neki össze.
A Candy formabontósága már az első részekben megmutatkozott, megteremtette Candy alakját, aki modern főhősnőként jól is funkcionált. Azonban, 2hét után a kezdeti lendület apadt, a legtöbb rész arra ment ki, hogy Candy és Patricio összefutnak vagy abszurd helyzetekbe keverednek a szereplők. Aztán jött a mindent eldöntő leleplezés, és az unalomhegy. A karakterek sincsenek rendesen kifejtve. Gondoljunk csak Santiagora. Elrabolták a gyerekét, akiért már a megszületése előtt ölni tudott volna, erre paff, boldog hogy Candyvel lehet, örömmel fantáziál az esküvőről, és részenként szán két percet arra hogy szomorkodjon. Ez lenne egy kiforrott karakter?
A színészek kiválasztásával egyébként nincs különösebb bajom, habár Jaime Camil nem tartozik a kedvenceim közé. Szerintem sokszor túljátssza a szerepét, és nem képes eltalálni az egyensúlyt a és a között. Jacqueline Bracamontes brillírozik a szerepben, ellenben a gyerekek, ahelyett hogy aranyosak lennének, sokszor idegesítőek.
Összesítve a dolgokat, amilyen jól indult a Candy, olyan siralmasan is ér véget. Az epizódok unalmasak, hiányzik az izgalmak fokozását elősegítő háttértörténet… Rosy Ocampo jobban tenné, ha az újító jellegű eredeti novellák helyett feldolgozásokat csinálna, azzal még sikert is képes lenne elérni…
Telenovelasfan's Blog 
No trackbacks yet.