Kritika – Corazón Salvaje
Hétvégén megnéztem a Corazón Salvaje DVD változatát, ami a 80 epizódot foglalta össze 270 percben. Nos, eléggé vegyes érzelmeim vannak a novellával kapcsolatban, ugyanis a hírneve bőven megelőzte, így pedig az ember is óhatatlanul nagyobb elvárásokkal ül a képernyő elé.
A DVD verzió a szerelmi négyszögre koncentrált, de a vágások miatt picikét nehezen volt érthető a történetfolyam, 5perc alatt lettek a szereplők hirtelen másba halálosan szerelmesek, persze ebben az is közrejátszott hogy hódolatuk alanya megházasodott. Igazság szerint nem lep meg a novella hihetetlen sikere. A szereposztás több mint pazar, és számomra Eduardo Palomo is bizonyított, akit teljesen leírtam a Ramona béli szerepe miatt. Edith González és Ariel López Padilla hozták azt a minőséget amit megszoktam tőlük, és Ana Colchero – akit először láttam novellában – szintén meggyőzött, ugyanis remekül formálta meg Aiméét, a nőt, aki Juan del Diablot akarta megszerezni, de mindenféle gonosz fondorlat nélkül, ami valljuk be, meglepő egy “főgonosztól”…
Nehéz dolga lesz Salvador Mejának ha ezt a klasszikust akarja újra teremteni, de ő már az alapot elrontotta. Egész egyszerűen Juan del Diablo karaktere a férfiasságról szól, egy olyan személyt jelenített meg a képernyőn akire minden nő vágyik, aki harcol az igazságért és nem fél kimondani azt amit gondol, akinek elvei vannak és bármitől megvéd. Eduardo Yanez pedig már a kritériumok elején elbukott, a pasi öreg, ronda és még tehetségtelen is. A tovább mögött spoilerekkel folytatom.
Telenovelasfan's Blog 