Az utóbbi években kevés novella jutott el hozzánk, és azoknak a minősége is vitatható volt. Már azt hittem itt a vég, nem lesz több Contra Viento y Marea. Aztán paff, jött a hír, jön a Querida Enemiga a magyar képernyőkre. Már a történet elárulta mekkora kincs akadt a kezünkbe, a megvalósítás pedig magáért beszélt. Ana Layevska egy nagyon szerethető női főhősnőt alkotott. Lorena karakterében legjobban az tetszett, hogy nem volt a kis nebánts virág, meg tudta védeni magát úgy, hogy közben ízig-vérig nő maradt, ráadásul egy nagyon szerethető karakter. Az hogy végül a sótlan Alonsot (Gabriel Soto) lecserélték a tőle sokkal jobban teljesítő, és karakterként is emberibb Ernestrora (Jorge Aravena) külön jópont az alkotótól, Lucero Suáreztől. Ami még szintén erőssége volt a novellának az maga Carmen Becerra. Kevés az olyan logikusan felépített női főgonosz mint Sara de la Cruz. Leginkább azért, mert általában akiket megismerünk a kezdet kezdetétől velejéig gonoszok. Azonban Sara indokai teljes mértékben érthetőek voltak, gondolva Lorena tökéletességére. Sara tettei végig logikusak voltak, bár a gyilkolászások a végéről igazán nem kellettek volna. Mégis, egy remekbeszabott jellemfejlődés szemtanúi lehettünk, legalábbis ha a negatív irányba történő személyiség eldeformálódást nevezhetjük jellemfejlődésnek.
Se a színészekkel se a történettel nem lehetett senkinek semmi panasza, mert itt aztán minden klapolt rendesen. Az utóbbi évek legjobb telenovellája ez kérem szépen, és már most hiányzik. Ideje lenne képernyőre küldeni egy hasonló minőségű alkotást, reméljük a Rubi ilyen lesz 🙂
Ismét áll a bál Mario Cimarro körül. A Második Élet sztárja ugyanis szokásához híven nehezen jön ki kollégáival a forgatásokon. Legutóbb például a Mar de Amor felvételein kapott össze a női fő gonoszt alakító Ninel Condével, aki zokon vette hogy Mario a középső ujját mutatta fel neki. Azonban úgy tűnik a folyamatos hírverés még jót is tesz a sorozat nézettségének, hiszen másról nemigazán tesznek említést a lapok a Mar de Amorral kapcsolatban, mint Mario aktuális botrányai…
Az első rész még nemigazán fogott meg, aztán ahogy haladtunk az időben úgy lett egyre jobb és jobb a novella. Bevallom hogy Kuno Becker személye tartott a képernyők előtt, és milyen jól tettem hogy nem hagytam abba. Itt aztán igazán impozáns szereplőgárda gondoskodott a szórakozásról. Elsősorban Anahi, aki pár évvel később igazi szupersztár lett, itt azonban Jovanaként még elég szűzies képet alakított ki magáról, és ez meglehetősen jól is állt neki. Kuno Becker személyében egy átlagos főhőst kaptunk, aki jószívű volt meg jóképű, és egy cseppet suta is, mégis édessé tette a karaktert. A főbonyodalom, mármint az Anahi-Kuno-Mauricio vonalat illeti nem volt a legerősebb, lévén sokáig azon ment a huzavona hogy vajon Islas megerőszakolta-e Anahit, és emiatt nem lehet együtt Kunoval, mert ő már nem tiszta. Ez elsőre teljesen idiótának hangzik, de ha belegondolunk hogy Anahi karaktere tizenöt éves volt, mindjárt másként hatnak a sorok 🙂
– Ana Layevska (Querida Enemiga) és Erick Elias (
Telenovelasfan's Blog 