Én elég kevés argentin telenovellát láttam életem során. Valami oknál fogva a délről jövő novellák nemigazán nyerték el tetszésem. Ami isteni lenne azt alaposan elhúzzák (Vad Angyal, Perla Negra, Csacska Angyal) ami meg alapból rövid, azt valamiért nem éreztem kirobbanő minőségűnek (Vad szenvedélyek, Yago). Ezért is okozott nekem meglepetést a Kachorra.
Hölgyeim és uraim, ez Natalia Oreiro eddigi legjobb szerepe. Kachorra egy nagyon összetett karakter, akiben számos személyiség lakozik, mégis legtöbbször a vicces énje emelkedik felül. Igen, az argentin humor nagyon egyedi, itt azonban valahogy működött a dolog. Ami még különösen tetszett a novellában, az a remek történet. Kevés novella rendelkezik ugyanis ennyire impozáns sztorival: adott egy lány, akit üldöz a rendőrség egy olyan bűn miatt amit el sem követett. Sikerül megmenekülnie és egy híres nevelőnőnek kiadva magát egy gazdag családnál helyezkedik el, ahol egy iszonyúan édes viszony alakul ki közte és a főnöke között…
Ami még külön erőssége a novellának hogy kitűnő színészeket alkalmaztak. És itt nem csak Natalia Oreiro-ra gondolok. Főhősünk Pablo Rago egyszerre volt édes és szigorú, olyan karaktert hozott létre akinek hol drukkoltál hogy egy vázát törtél volna szét a fején, valahol ilyennek kell lenni egy telenovella hősének. A gyerekszereplők remekül funkcionáltak, külön pacsi Gimena Accardinak kitűnő játékáért.
→ olvasásának folytatása